Karavánpihenõ

[Kessh]

Ahol pihenhetsz és ehetsz.

[ronin]

MIndketten boldogan vettek, hogy vegre lakott teruletre ertek, ugyanis a karavanpihenoben nagyobb biztonsagban voltak, mint az szabadban. Jol megtanultak leckejuket azon rajtautesnel, s vegig eberen orkodtek.
- Nem tudom, hogy te mit szeretnel csinalni baratom, de en egy jo kiados furdesre vagyok - mondta az Elf, mikozben beljebb setaltak.

[Marcus]

- Nekem a víz annyira nem hiányzik - felelte a barbár - ám egy normális étkezést igencsak el tudna viselni a gyomrom. Javaslom keressünk megfelelõ pihenõhelyet, aztán ki-ki a maga vágya szerint járjon el. Egy nap pihenõ talán nem fog ártani.

[ronin]

- Hat rendben - mondta-, akkor keressunk egy fogadot.
Eleg hamar talaltak is egy szamukra megfelelot, s a szobakat se voltak tulzottan nehez kivenni.
- Akkor te egyel, s en pedig korbenezek a varosban - mondta az Elf, legalabbis, miutan fel orat aztatta magat egy jo meleg furdoben.
Az utobbi idokben bekovetkezett dolgok egy kicsit offenzivebb viselkedest igenyeltek, s ehhez be kellett szereznie a megfelelo alkotoelemeket.

[Marcus]

- Már rendeltem. - mondta Marcus vigyorogva, miközben meglengetett egy söröskupát a mágus felé. - Ha végeztem én is körbenézek. Jól jönne pár apróság, és a lovaknak is kell vennem élelmet. - felelte, majd jókorát húzott a hûvös italból.

[ronin]

- Rendbe - es a magus is elmosolyodott - csak nehogy tul sok folyekony kenyeret egyel - es ekkor meg szelesebb lett a mosoly az arcan - jo szorakozast es jo ismerkedest - mondta, mikor egy fekete haju szepseg kozeledett Marcus fele. A kinezetebol, s a ruhazatabol itelve nem volt ketseges annak munkaja.
- Egy utoloso jotanacs, az egyik szemed mindig legyen az erszenyeden - kacsintott egyet, s mar el is tunt.

[Beowulf]

Ló híján ő gyalog érkezett el a pihenőig, egyrészt, mert nem szeretik a lovak, másrészt, mert ős sem szereti a lovakat. Lassú léptekkel sétált végig a pihenőn szemügyre véve minden embert.-Ennyi fura ember között hol találok én egy épkézláb pokolra való szörnyet, magamon kívül persze.- gondolkozott el magában majd betért az egyik fogadóba.
Végigkémlelt a helységben de alig volt bent pár ember, odasétált a pulthoz és kért egy kupa bort és egy szobát éjszakára. Nem ment fel egyből a szobájába, hanem helyet foglalt egy asztalnál, aminek jó rálátása volt az ajtóra, és jól megvilágított volt. - Nyugodt kis hely -gondolta magában mikor egyszer csak kinyílt az ajtó és 3 igen furcsa külselyű alak lépett be rajta, arcukon és karjaikon tetoválás díszelgett és övükön valami furcsa fegyver lógott. Ruházatuk sem volt épp mindennap i.-De miért érdekel ez engem?- kérdezte magától majd ujra belekortyolt a kupába. - Csak engem hagyjanak békén, ha jó takarnak.- mondta elmosolyodva, majd végignézte, hogy a 3 fős társaság leül az egyik félre eső sarokban

[Marcus]

((Beowulf, akarsz írni velem kalandot?))

Marcus visszatért a szállásukra. Elõször ellátta a lovakat, majd visszatért a fogadóba, hogy valami vacsorafélét keresen, mert a sok mászkálásban bizony megéhezett.
Ahogy körünézett, tekintete a mágust kereste, de sehol se találta különös útitársát, Megakadt azonban a szeme egy hozzá hasonlóan megtermett, kissé vad külsejû férfin, aki láthatóan úgy foglalt helyet, hogy szemmel tarthassa az érkezõket.
Rögtön szimpátiát érzett és úgy döntött vacsoráját az õ asztalánál fogyasztja el.
Odalépett, majd egy rövid - Szabad? - kérdés után, helye foglalt az asztalánál, majd intett a csaposnak, hogy jöhet a rendeléséért.

[Beowulf]

-Ha tolvaj, gyilkos, vagy rabló akkor nem,ha csak egy vándor aki társaságra vágyik akkor igen.-mondta félig nyitott szemekkel és a levegőbe szagolva.-CSapos én is kérek valami ételt, de húslegyen ha lehet.-mondta mikor odaért a csapos
--Megtudhatom a nevét? Rejtéjes idegen ?-kérdezte elmosolyodva.-És milyáratban errefelé?Ha megenged ilyen indiszkrét kérdéseket.-kérdeztett ismét mosolyogva

[Marcus]

Marcus elmosolyodott a furcsa férfi szavain. Egybõl megkedvelte a stílusát.
- Marcus vagyok, a Jéghegyek Népépõl - felelte a barbár, majd intett a csaposnak hogy az éltelbõl kettõt hozzon. - Épp átutazóban vagyok errefelé. És te?

[Beowulf]

-Én igazából nem tudom honan származok.. és azt sem, hogy hova tartok, csak vándorlok a vidéken, gyanus elemek után kutatva.-mondta mosolyogva
-Jah és Beowulfnak hívnak, amolyan démonvadász vagyok.-mondta fejvakarva
-Aprópó merre van az az erre pontosan ?-kérdezte kiváncsian és elgondolkodva

[Marcus]

- Értem, Beowulf. Érdekes név, és fura foglalkozás - mondta Marcus a démonvadászatra célozva. Jómaga iszonyodott az ilyesmitõl mióta megszabadult a kastélyból... - Az erre egyébként a Karavánpihenõ. Itt futnak össze a Syroni érintõk. - magyarázta, miközben a csapos visszatért két hatalmas fatállal, amin ki tudja mibõl készült szaftos húsdarabok sorakoztak, sült burgonyagumókkal körítve.

[Beowulf]

-Valakinek ezt is megkel csinálnia.-mondta morogva az orra alatt és egyből felderült a szeme ahogy meglátta a tálakat, amint letette a csapos már vetődött is rá a kajára.
-Tehát itt futnak össze, és gondolom te a hegység felől jösz, ugye?-kérdezte kiváncsian majd ujra bekapott egy falatot

[Marcus]

- Nem egészen, én a Thiloni érintõn jöttem másodmagammal, Thilonba pedig elátozott úton jutottam. De ez hosszú történet - mondta majd a barbár is derekasan nekilátott az ételnek.

[Beowulf]

-Elátkozott ? Miféle elátkozott út ?-kérdezte komoly képpel
-Nekem nagyon sok időm van végighalgatni.. kicsit túl sok is.-mondta elmosolyodva és egyben elszomordva..