Kenner fogadó

[Kyron]

Kétszintes, nagyobbacska épület. A földszinten a fogadó mellet a vendégek elhelyezhetik lovaikat, ahol értõ keze közé kerülnek.
A földszint maga a fogadó. Kerek, kicsit mégis szögletes, hatalmas szabad tér. Fa asztalok állnak benne, melyek kimunkáltsága manó kézrõl árulkodnak. Jobb oldalt van a pult, ahol fogyasztani és rendelni is lehet ételt-italt. Leülve az 5 pincér közül bármelyik azonal ott terem és felveszi a rendelést.
A pult mögött két lépcsõ van. Az egyik a pincébe vezet, ami raktárként szerepel. A másik pedig a konyhába, ahol 1 szakács és néha segítõi sürgölõdnek. Az alsó szintet hideg téli napokon 2 kandalló fûti be. Az egyik mellett van a "kidobó" megfigyelõhelye. A jól megtermet fél-ork érti a dolgát. Pillanatok alatt eltávolítja a káros elemeket.
Egy lépcsósor, ami az emeleti szobákhoz vezet a terem vége felé található. Fent takaros kis szobák találhatóak. Megfelelõ árért kibérelhetõek.

[Marcus]

Marcus a tömeggel együtt eljutott a Fõtérre, onnan pedig némi kérdezõsködés után a fogadó felé irányították. A cégér kopott, de mutatós volt, és amikor belépett a kétszintes épületbe halk társalgás és finom illatok fogadták.
A fa asztalok közül több is üresen állt. Marcus kiválasztott egy közelebbit, jobbra az ajtótól.
Hátát a fal felé fordítva foglalta el az egyik széket, hogy könnyen szemmel tarthassa a fogadó többi látogatóját. Kardját nem csatolta le övérõl, óvatosan maga mellett tartotta, ám köpenyét, mely eddig szorosan össze volt húzva testén, meglazította.
A fogadó egyik pincére, egy kissé duci, seszínû hajú nõ fehér kötõben, odalépett hozzá.
- Üdvözlöm a Kenner fogadóban. Ételt, italt vagy talán szobát szeretne? - kérdezte mondoton hangon.
- Mindent ebben a sorrendben. Milyen ételt tud adni?
- Sült, héjasburgonyával és hagymával, inni pedig mézsört ajánlok.
- Hozd - mondta röviden Marcus, majd miután a nõ elment, hátradült a faragott széken, és kinyújtóztatta fáradt lábait.

[Kyron]

A sült már messzirõl illatozott, és finom fûszerezésrõl árulkodott.
Pincérnő sietve ment visszafelé, hogy a vendég ne legyen soká váratva. Ez akár a jel mondatuk is lehetett volna: " Nincs felesleges várakozás, itt mindenki azt kapja amit kér, vagy annál jobbat."
Visszafelé szintén a duci pincérnõ hozta a kért ételt. Egyik kezén egy nagy mélyített tálcát egyensúlyozott, amiben a puha bárány sült, és héjas burgonya hagymával, pihent.
Másik kezében pedig egy nagyadag mézsör. A cserépkancsóba szemre akár liter is beleférhet.
- Remélem jóuram nem kellett soká várnia! Az étel-ital fogára való lesz. - Szólt a nõ kedvesen mosolyogva.
Közben egy muzsikus lány is jelét adta, hogy a helységben van. Lágy furulyajátékbe kezdett. Ujjai boszorkányos ügyességgel fogták le a lukacskákat, vidám dallamot elõcsalva.
- Uram, ha esetleg éjszakára megpihenne, fent az emeleten tûrhetõ áron, remek szobák bérelhetõek. Kívánja, hogy tegyek valamit ez ügyben?

[Marcus]

Marcus gyomra hangosan megkorrant az elé tett étel láttán. Annyira lefoglalta az evés gondolata, hogy alig hallotta meg mit kérdezett a pincérnõ. Aztán leesett neki, és bólintott.
- Igen, kellene egy szoba. - majd az erszényéhez nyúlt és aranyat tett le a lány elé.
- A vacsora és a szállás éjszakára remélem kifutja belõle.

[Kyron]

- Igen kifutja. - Mosolygott barátságosan.
- Egy pillanat és hozom a szoba kulcsát. - megfordult olyan gyorsan, hogy hoszú szoknyája meg lebent egy kicsit. Sietõs léptekel indult el a pult felé. Az ott strázsáló emberrel sutyorgott egy darabig. Aztán visszaindult egy közepes fémkulccsal, ami egy kis kerek fa táblán lógott. A kilences volt rávésve.
- Tessék jóuram, a szoba kulcsa. Fent az emeleten, jobbról a negyedik ajtó.
Átadta a kulcsot és várt. Hátha van még valami kérése vendégnek.

[ronin]

Korialstrasz kisebb keresgélés után megtalálta azt a fogadót, melyet a főutcán ajánlottak neki. Már a bejárat ajtajánál megérezte a pompás sültek illatát, s nemcsak a saját gyomra korgott fel. Kisebb töprengés után besétált az ajtón, s rövid körbepillantás után elindult a csapos felé.
- Jó napot – mondta, mikor odaért a bárpulthoz – Egy sültet és kis kenyeret kérnék, s..-szétnézett – ahhoz az asztalhoz hozzák és ha lehetne még egy kérésem, akkor kérnék egy szobát ma estére – azzal kirakott két aranyat az asztalra – remélem ennyi elég lesz.
Miután megvárta, hogy a pultos elrakta a pénzét elindult az előbb mutatott asztalhoz, s leült az egyik székre. Miután kényelmesen elhelyezkedett jól szétnézett, s megvárta, a finom étket. Várakozás közben az egyik kezével a kis társát simogatta nyugtatás gyanánt.

[Marcus]

Marcus nemet intett, jelezve nincs több mondanivalója, majd meg sem várva a nõ reakcióját belefeledkezett az elé tett ételbe. Legalább is a külsõ szemlélõ számára ez így tûnt.
Egy pillanatra se feledkezett meg a környezete szemmel tartásáról, és nagy erõfeszítésébe került nyugodtnak maradni és zavartalanul tovább falatoznia, amikor meglátta az új betérõt.
Homlokán a rúnapánt egy másodpercre felizzot, és tudatta viselõjével hogy mágikus erõk jelenlétét érzékeli.
A férfinek nem kellett nagy erõfeszítést tennie, hogy a belépõ elfrõl megállapítsa - ért a varázslatokhoz. Elfintordott, de más jelét nem adta hogy különösebben érdeklõdne bármi iránt is ami nem az elõtte lévõ tálon található. Ám úgy érezte, jobb lesz szemmel tartani a közeli asztalnál helyet foglaló "hegyesfülût".

[ronin]

Amint megérkezett a frissen sült hús lekanyarított belőle egy kisebb darabot, s a köpenye alatt rejtőző kis barátjának adta, aki pillanatok alatt el is tüntette azt. Amint végzett az etetéssel nemtörődöm módon körbenézett, ezek után pedig ő maga is nekiállt az ételnek. A hús fűszeres volt, a kenyér pedig még meleg, s a mézsör is melegséggel töltötte el a gyomrát. Miután végzett az evéssel tovább kortyolgatta az italt.

[Marcus]

Marcus belapátolta az utolsó falatokat is tányérjáról, majd kiürítette korsójából a maradék mézsört. Tekintetével a seszínû hajú pincérnõt kereste, és mikor megtalálta, intett neki felemelve az ivóalkalmatosságát, hogy hozzon még a finom italból. Aztán kissé lazábban hátra dõlt székén, és jobban szemügyre vette a környezetében ülõket.

[ronin]

A kis Alextrasza megunta a várakozást, s kijjebb kandikált a köpeny sarkába, s körbenézett amennyire lehetséges volt számára.
Korialstrasz meghúzta a korsót, miután lenyelte az utolsó falat húst is. Miután csillapította a szomját, letette a korsót az asztalra. Nem is kellett több a kis lénynek. Előrelibbent, s beledugta a kis arcát a korsóba, s szürcsölgetve itta ki a maradék italt, s ezek után, mint ki jól végezte dolgát a gazdája kezéhez libbent, s várta a jóleső simogatást.

[Kessh]

(Korialstrasz sajnálom, de nem lehet kis sárkány a famulusod. Kérlek módosítsd a hozzászólásodat. Köszönöm.)

[ronin]

A vacsora, s az ital végleges eltüntetése után felsétált a szobájába, ahol nyugovóra tért. Tudta, hogy nemsokára útra kell indúlnia, ha valaha az életében kiképzett varázsló akar lenni.

[Marcus]

Marcus még egy darabig ücsörgött az asztalnál, majd úgy döntött, mivel még nincs túl késõ, sétál egyet a város utcáin.
Felállt, megigazította kardját, majd erszényébe tette szobája kulcsát, aztán kilépett a fogadóból.

[Kessh]

A fogadó általában csöndes, nyugodt hely volt. Ám a késõi órákban a hangulat némileg emelkedetté vált, és néhány helyi törzsvendég nótázva, lányokkal kikezdve, meglehetõsen derült hangulatot teremtett. Nem volt tömeg, de lényegesen többen voltak mint néhány órával korábban, és a belépõk számára úgy tünhetett, valami helyi népünnepélybe csöppent.

[Marcus]

Marcus alig tudott bejutni az ajtón. Az akadály amit le kellett küzdeni egy rendesen illuminált állapotban tántorgó félork volt, aki az istenek kedvéért sem akart az ajtónyílásból odébbálni, nem mintha beszorult volna... hanem mint akinek az irányérzke jelentõsen elveszett.
Végül Marcus megunta hogy nem bír elmenni mellette és egy erõteljes rántással kipenderítette maga mellé az utcára, utána belépett.
Érdekes volt figyelni a mulatozókat, és észrevette, hogy nem mindenki csatlakozik a hangoskodókhoz.
Az egyik asztalnál különös szerzetek társalogtak sutyorogva.
Marcusnak rossz elõérzete támad, fõleg amikor fejpántja pillanatra felizzot, és apró szúrással adta tudajdonosa tudtára, hogy sötét mágia jelenlétét érzékeli.