Fõtér

[Kyron]

Város fõtere. Itt található a piac, ahol szinte minden kapható, amit egy városban találni lehet. A tér közepén egy nagy szökökút áll. A szélére a fáradt vásárlók, és járókelõk leülve megihenhetnek.
Erre a tére nyílik a városõrség épületének kapuja is.
Itt dõlnek el a városra vonatkozó fontos dolgok, különbözõ események megrendezésének kérdése. Ettõl az épülettõl nem messze honnol a rendfenttartók kaszárnyája, akik ügyelnek a rendre és békére.

[Marcus]

Meglehetõsen nagy feltûnést nem keltett a tömegben sétáló két férfi, bár a mögöttük haladó hótigrist aki csak tehette nagy ívben elkerülte.
Átvágtak a piacon, és némi kérezõsködés után egy "megbízható" lókupec állásához értek.
- Üdvözöllek benneteket- hajolt meg a kersekedõ - Miben állhatok a szolgálatotokra? - kérdezte mézes-mázos hangon, amitõl Marcusnak enyhén felfordult a gyomra. Mégis igyekezett jó képet vágni a dologhoz, és rövien válaszolt.
- Egy kitartó lóra lenne szükségem.
- Egy lóra, hát persze, máris,máris, azonnal mutatom. Igazi telivéreim vannak, gyöngyörûen, gyorsak - terelgette maga elõtt Marcust, biztalmatlan pillantásokat vetve a mágusra és társára.
- Látja uram? - állt meg egy nagy gesztenye szín lónál. - Magas, gyönyörû szõrû, erõs ló ez. Vagy ez itt mellette, ez a pej, nincs párja nekik...
Marcus szó nélkül nézegette a lovakat, egyik sem nyerte el tetszését. Bár látszatra valóban szépek voltak, a barbár felismerte egyik sem hosszú, kimerítõ vágtákra termett.
- Más nincs? - kérdezte nyomatékot adva elégedetlenségének.
- Hááát... töprengett a kereskedõ, aki csalódott, hogy a vevõt nem érdeklik a drága tenyésztett lovai. - Van még itt két kanca, de ezek még meglehetõsen vadak, egy hegyvidéki kereskedõtõl vettem át, de nem érnek ezek semmit.... - próbálta lebecsmérelni a lovakat, hátha Marcus meggondolja magát és mégis a korábban mutatottak közül választ.
A két kanca szürke volt, és alacsony, izmos prérilovaknak tûntek, mindkettõ meglehetõsen megviselt állapotban volt, és oldalukon látszott a sarkntyúk és ostorok nyoma, melyekkel engedelmességre próbálták õket idomítani. Az egyik fülén egy apró vágás látszott, Marcus korábbi útja során az északi partokon látott ilyen jelölést. Tehát ennek a kancának már volt gazdája, csak ezeknek itt, fogalmuk sincs hogy kell vele bánni.
- Ezt megveszem. Öt arany - és kiszámolta erszényébõl az árat.
- Legyen nyolc és viheti - tért magához némi hüledezés után a kupec, ám Marcus jeges tekintetét látva meggondolta magát - Öt - tette el a pénzt, ami több volt, mint amire számított.
Marcus egy szomszédos standnál vásárolt egy pokrócot, majd új lova hátára tette.
Ezek nem szeretik a nyerget, mindössze egy kantár volt a lovon a pokróc kivételével.
- Mehetünk - mondta Marcus egyszerûen utitársának, majd a szürke lovat vezetve, megindult kifelé a tömegbõl.

[ronin]

- Egy pillanat - mondta az Elf -. Megveszem a másikat - intézte szavait az árushoz, hiszen látta, hogy a sebek valóban nem firssek, de nem is kezelték őket.
- Az drága uram hat arany lesz.
- Az elöbb még öt arany volt, s annyiért is fogom elvinni - mérgelődött.
Marcus is a távolból láthatta, ahogy Korialstrasz szeméből apró kis lángnyelvek irányultak a kereskedő felé.
- Rendben, öt arany - adta be derekát, hiszen kevés olyan félelmetes van a világon, mint egy mérges varázshasználó.
Kifizette az összeget, mely szinte az utolsó pénzösszege volt.
Nem kellett semmi a lóhoz, úgy vezette el, ahogy volt.

Mikor már megtettek pár méternyit, s ahogy érezte Marcus érdeklödő pillantását a hátán jobbnak látta, ha válaszol.
- A sebek régiek, nem is vette a fáradtságot, hogy meggyógítsa őket, nem volt szívem otthagyni. Tudod, onnan, ahonnan jövök, ott csak azért öltünk meg egy állatot, hogy megegyük husát, s minden belölle származót felhasználtunk. Kegyetlenség így megkínozni egy állatot, mikor más mód is van a megszelídítésre. Csak hát az emberek a rövid életükkel arányossan türelmetlenebbek.

[Marcus]

- Megértelek - bólintott elismerõen Marcus. - Azt hiszem a két ló amúgy is hiányolta volna egymás társaságát. De érzésem szerint ideje lenne végre magunkmögött hagyni ezt a várost. - Indult tovább a városkapu felé.

[ronin]

- Szerintem is, viszont pár mérfölddel álljunk meg a városon kívül, összegyűjtök pár gyógynövényt a lovakhoz.
Lassan elérték a városkaput és áthaladtak rajta, maguk mögött hagyták ezt a helyet is.