Post by Meceron on Jan 19, 2008 20:47:03 GMT 1
Név: Meceron
Faj: Sötét félelf
Kor: 21 év
Nem: Férfi
Felszerelés: hosszú, fekete köpeny csuklyával; Éjfekete bõrcsizma; hasonló színû kesztyû; mágikus vadászkés
Megjelenés: kb. 1,93 cm magas, bõre sötét, zöldes színû, arcát legtöbbször eltakarja csuklyája
Meceron Syron világában született egy rég elfeledett kis faluban. Apja sötét elf volt,de mivel egyszerû emberbe szeretett bele, fajtársai kitagadták, így került a faluba. Nagy harcost akart Meceronból faragni, ezért elkezdte megtanítani neki az alapokat: hogy bánjon a karddal, íjjal, tõrrrel, stb. Mindez így ment egészen 17 éves koráig. Ebben az idõben egy ork banda garázdálkodott a környéken. Letámadtak és elpusztítottak minden falut amin keresztül mentek. Most épp Meceron faluja került sorra. Õ vadászni volt, mikor az orkok megtámadták otthonát. Mire visszaért, Meceron csak a lakóknak, köztük szüleinek hulláját találta. Egyedül maradt... Elindult, próbálta magát eltartani abból, amit talált. Idõ után a lopásra is ráfanyalodott. Betért házakba, ahol a tulajdonos nem volt otthon és kifosztotta õket. Késõbb olyan házakból is zsákmányolt, ahol a gazda otthon tartózkodott. Eleinte rajtakapták, sokszor kellett elszaladnia házakból, de idõvel kitanulta a tolvajlás mûvészetét. Egyre jobban fejlõdött, míg végül már a gazda orra elõl is el tudta lopni vagyonát. Bolyongásai során különös viskóhoz ért. Belépett. Úgy tûnt nincsenek otthon. A ház teli volt különleges varázstárgyakkal, varázsitalokkal. De Meceron számára a legvonzóbb egy furcsa tárgy volt. Egy vadászkés, az asztalon hevert és különös fényben derengett.Varázslatos aurája szó szerint vonzotta a tolvajt. Míg végül nem bírta tovább. Megragadta és szaladt volna ki az ajtón, de becsapódott az orra elõtt. Mögötte mély, érdes, mégis barátságos hang szólalt meg: -Már vártalak- Meceron ijedten fordult meg. Mögötte egy tekintélyt parancsoló külsejû varázsló állt. -Látttalak a varázsgömbömben. Egyszer nagyszerû tolvaj lesz belõled. A kést neked szántam. Különleges kés. Ragaszkodik ahhoz, aki elõször hozzáér, vagyis hozzád.- Meceron értetlenül nézett. -Ki vagy te?- -A nevem Strapho. Varázsló vagyok, amint gondolom már te is észrevetted. De ez nem fontos. Menj innen északra. Egy kisebb városban találkozni fogsz Zor-ral. A környék legprofibb tolvaja. Tõle megtanulhatod amit még nem tudsz. Most menj, siess!- Majd Strapho eltûnt. A fiatal tolvaj meglepetten állt még pár percig, majd elindult. Pár nap múlva elérkezett a városba. A város szélén különös, alacsony figurát látott. Arcán nagy sebhely húzódott végig. Mikor meglátta Meceront. széles mosoly futott végig arcán. -Elnézést uram!- Szólalt meg Meceron. -Én Zor-t keresem állítólag itt lakik a városban.- -Igen, kövess!- Szólalt meg az alak és elindult a város felé. Meceron követte. Mikor beértek a városba, az alak balra fordult, majd jobbra, majd megint balra, még egyszer balra, aztán megint jobbra... Az ifjú tolvaj már nem is tudta merre vannak, csak ment vezetõje után. Végül egy kis házhoz értek egy eldugott utcában. Bementek. Az alak megszólalt: -A nevem Zor. Gondolom Strapho küldött, hogy kitanítsalak- - Igen õ küldött. Azt mondta siessek.- válaszolt Meceron. Jól tetted , hogy siettél. Így minél hamarabb megtaníthatlak a tolvajlás rejtelmeire. Mostantól két évig nekem fogsz dolgozni. Közben fejlõdsz, de tanítalak is. Két év után elengedlek.- -Igen, uram.- felelte Meceron -Jó taníványod leszek.- Így a fiatal tolvaj 2 évig szolgált Zor-nál. A 2 év után Zor ezt mondta: -Most menj. Ajándékba ezt a köpenyt adom.- A köpeny gyönyörû volt. Egyszerû, de Meceronnak rögtön megtetszett. Végül a mestertolvaj kikísérte a város szélére és elbúcsúztak egymástól. -Viszlát Meceron, sok szerencsét!- -Isten veled Zor! És köszönök mindent!- Majd Zor eltûnt a város forgatagában, Meceron pedig elindult Idekimász felé...
Faj: Sötét félelf
Kor: 21 év
Nem: Férfi
Felszerelés: hosszú, fekete köpeny csuklyával; Éjfekete bõrcsizma; hasonló színû kesztyû; mágikus vadászkés
Megjelenés: kb. 1,93 cm magas, bõre sötét, zöldes színû, arcát legtöbbször eltakarja csuklyája
Meceron Syron világában született egy rég elfeledett kis faluban. Apja sötét elf volt,de mivel egyszerû emberbe szeretett bele, fajtársai kitagadták, így került a faluba. Nagy harcost akart Meceronból faragni, ezért elkezdte megtanítani neki az alapokat: hogy bánjon a karddal, íjjal, tõrrrel, stb. Mindez így ment egészen 17 éves koráig. Ebben az idõben egy ork banda garázdálkodott a környéken. Letámadtak és elpusztítottak minden falut amin keresztül mentek. Most épp Meceron faluja került sorra. Õ vadászni volt, mikor az orkok megtámadták otthonát. Mire visszaért, Meceron csak a lakóknak, köztük szüleinek hulláját találta. Egyedül maradt... Elindult, próbálta magát eltartani abból, amit talált. Idõ után a lopásra is ráfanyalodott. Betért házakba, ahol a tulajdonos nem volt otthon és kifosztotta õket. Késõbb olyan házakból is zsákmányolt, ahol a gazda otthon tartózkodott. Eleinte rajtakapták, sokszor kellett elszaladnia házakból, de idõvel kitanulta a tolvajlás mûvészetét. Egyre jobban fejlõdött, míg végül már a gazda orra elõl is el tudta lopni vagyonát. Bolyongásai során különös viskóhoz ért. Belépett. Úgy tûnt nincsenek otthon. A ház teli volt különleges varázstárgyakkal, varázsitalokkal. De Meceron számára a legvonzóbb egy furcsa tárgy volt. Egy vadászkés, az asztalon hevert és különös fényben derengett.Varázslatos aurája szó szerint vonzotta a tolvajt. Míg végül nem bírta tovább. Megragadta és szaladt volna ki az ajtón, de becsapódott az orra elõtt. Mögötte mély, érdes, mégis barátságos hang szólalt meg: -Már vártalak- Meceron ijedten fordult meg. Mögötte egy tekintélyt parancsoló külsejû varázsló állt. -Látttalak a varázsgömbömben. Egyszer nagyszerû tolvaj lesz belõled. A kést neked szántam. Különleges kés. Ragaszkodik ahhoz, aki elõször hozzáér, vagyis hozzád.- Meceron értetlenül nézett. -Ki vagy te?- -A nevem Strapho. Varázsló vagyok, amint gondolom már te is észrevetted. De ez nem fontos. Menj innen északra. Egy kisebb városban találkozni fogsz Zor-ral. A környék legprofibb tolvaja. Tõle megtanulhatod amit még nem tudsz. Most menj, siess!- Majd Strapho eltûnt. A fiatal tolvaj meglepetten állt még pár percig, majd elindult. Pár nap múlva elérkezett a városba. A város szélén különös, alacsony figurát látott. Arcán nagy sebhely húzódott végig. Mikor meglátta Meceront. széles mosoly futott végig arcán. -Elnézést uram!- Szólalt meg Meceron. -Én Zor-t keresem állítólag itt lakik a városban.- -Igen, kövess!- Szólalt meg az alak és elindult a város felé. Meceron követte. Mikor beértek a városba, az alak balra fordult, majd jobbra, majd megint balra, még egyszer balra, aztán megint jobbra... Az ifjú tolvaj már nem is tudta merre vannak, csak ment vezetõje után. Végül egy kis házhoz értek egy eldugott utcában. Bementek. Az alak megszólalt: -A nevem Zor. Gondolom Strapho küldött, hogy kitanítsalak- - Igen õ küldött. Azt mondta siessek.- válaszolt Meceron. Jól tetted , hogy siettél. Így minél hamarabb megtaníthatlak a tolvajlás rejtelmeire. Mostantól két évig nekem fogsz dolgozni. Közben fejlõdsz, de tanítalak is. Két év után elengedlek.- -Igen, uram.- felelte Meceron -Jó taníványod leszek.- Így a fiatal tolvaj 2 évig szolgált Zor-nál. A 2 év után Zor ezt mondta: -Most menj. Ajándékba ezt a köpenyt adom.- A köpeny gyönyörû volt. Egyszerû, de Meceronnak rögtön megtetszett. Végül a mestertolvaj kikísérte a város szélére és elbúcsúztak egymástól. -Viszlát Meceron, sok szerencsét!- -Isten veled Zor! És köszönök mindent!- Majd Zor eltûnt a város forgatagában, Meceron pedig elindult Idekimász felé...
Már csak egy kép kéne...